Újvidék, október 24. – Juhász Bálint, Vajdaság Autonóm Tartomány Képviselőházának elnöke ma részt vett az „ADAPTisa – Az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz kapcsolódó és azt enyhítő közös intézkedések kidolgozása, amely a Tisza folyó integrált vízgazdálkodását segíti elő” elnevezésű projekt nyitókonferenciáján. A projekt pénzügyi forrását az Interreg VI-A IPA Magyarország–Szerbia 2021–2027 program keretében biztosítják.
A projektben résztvevő partnerek az Újvidéki Egyetem Műszaki Tudományok Kara, amely a vezető partner szerepét tölti be, valamint Vajdaság Autonóm Tartomány Európai Ügyek Alapja, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Magyarország), a Szegedi Tudományegyetem (Magyarország) és az újvidéki székhelyű Vajdaság Vizei Közvállalat.
Juhász elnök hangsúlyozta, hogy a konferencia a bizonyíték arra, hogy Vajdaság és a magyar megyék már közel két évtizeddel ezelőtt felismerték az előttük álló változásokat, és a határon átnyúló együttműködés keretében közös IPA-projekteket kezdtek kidolgozni. Kiemelte továbbá, hogy a klímaváltozás globális kihívásaira tekintettel a Tisza folyó integrált vízgazdálkodási projektje tudományos, technológiai és biztonsági szempontból egyaránt jelentős, mivel a folyó Vajdaság területén 12 helyi önkormányzaton keresztül halad át, és mintegy 170 000 ember él ezekben a régiókban, ami Vajdaság lakosságának közel 9%-át jelenti.
„Vajdaság a határon túli partnereivel már régóta építi a partnerség szélmalmait. Az elmúlt 17 év során a magyar megyék és a vajdasági önkormányzatok szakemberei komoly, felelősségteljes és professzionális közös munkát végeztek olyan projekteken, amelyek megvalósítása átlagosan körülbelül hat évig tartott, és ez nem vezethetett máshoz, csak sikerhez” – mondta Juhász. Hozzátette, hogy ez a projekt folytatása annak a mérnöki munkának, amely az elmúlt 150 évben zajlott, mióta megkezdték a Tisza árvízvédelmi gátjainak kiépítését, mivel a folyó tavasszal mintegy 100 kilométernyi partmenti területet árasztott el rendszeresen. 
Juhász rámutatott, hogy a két közösség politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatai mélyen gyökereznek a társadalmi történelemben és emlékezetben, és ezek a kapcsolatok a politikai változások ellenére is fennmaradtak. „Azokat, akik építették és újraépítették ezeket a kapcsolatokat, ugyanaz a tulajdonság jellemzte, mint ami a határon átnyúló közös együttműködési projektek mai alkotóit jellemzi. Ez pedig a kitartás” – mondta Juhász elnök.
A nyitókonferencián dr. Branko Markoski, tartományi felsőoktatási és tudományos kutatási titkár elégedettségét fejezte ki, hogy az ADAPTisa projekt a két év alatt közös munkára serkenti az újvidéki és a szegedi egyetem tudósait, valamint a magyarországi és a szerbiai vízgazdálkodási vállalatokat.
„Országaink évtizedek óta jól fejlett kapcsolatokkal rendelkeznek, amelyek a kölcsönös bizalmon, barátságon és közös fejlődési vízión alapulnak, az élet és a munka minden területén. Az országok közötti kiváló együttműködés a tudományos kutatásokra és az intézmények közötti kapcsolatokra is kiterjed” – mondta dr. Markoski, és hozzátette, hogy az általuk ápolt határon átnyúló együttműködés nem csupán egy formális keret, hanem egy élő és dinamikus kapcsolat, amely számos fejlesztési lehetőséget nyújt. Véleménye szerint a közös projektek révén, mint amilyen például az ADAPTisa, kézzelfogható eredmények érhetők el, amelyek nemcsak az akadémiai közösségeket, hanem az egész társadalmat is gazdagítják. Dr. Markoski hangsúlyozta, hogy a Tartományi Kormány és az általa vezetett titkárság továbbra is támogatni fogja ezeket az együttműködéseket.
A projekt jelentőségéről dr. Srđan Kolaković, az újvidéki Tudományos és Technológiai Park igazgatója, valamint Olivera Tanacković, az Interreg IPA Magyarország–Szerbia program közös titkárságának programmenedzsere is beszélt.
A projekt teljes költségvetése 1.418.020,16 euró, amelynek 85%-át, azaz 1.205.317,13 eurót az Európai Unió finanszírozza. Az ADAPTisa projekt fő célja egy közös platform fejlesztése a Tisza integrált vízgazdálkodásához, innovatív digitális eszközök felhasználásával, amelyek előrejelzést és tervezést tesznek lehetővé, ezáltal javítva a kommunikációt és az együttműködést a vízgazdálkodásban és a katasztrófák kezelésében érintett felek között az extrém éghajlati változásokhoz való alkalmazkodás során.